Az alant található rövidke sztorit Jimmytől kaptuk (mégis él, mondtam én). Részeg oroszok, lopós oroszok, azaz egy kiábrándító hurghadai nászút horrorisztikus története olvasható alant. Figyelem, csak erős idegzetűeknek ajánlott, azt is nagykorú felügyelete mellett, gyorstárcsázásban pedig lehetőleg legyen ott a lelkisegély-szolgálat is arra az esetre, ha elsírnánk magunkat.
Egyúttal játékot is indítunk, várjuk az itt látható képhez a legötletesebb képaláírásokat, magyarázatokat.
Szia Tomi!
Gondoltam megosztom veled hurghadai nyaralásunk rövid történetét, hátha ezzel sikerül pár embert megvédenem a kellemetlen élményektől.
Ezév áprilisában vettem nőül énegyetlenszerelmemet, és úgy döntöttünk, hogy a mézesmázos heteinket a mindkettőnk által vágyott Egyiptomban töltjük el.
Hosszú katalógusnézegetés, hezitálás után a hurghadai Goldenfájv szállodára esett a választásunk, sajna előtte nem olvastunk utána fórumokon, ha megtesszük, akkor tuti inkább egy alacsonyabb kategóriás hotelt választunk. Az utazással nem volt semmi gond, még a transzferre sem kellett sokat várnunk, meg egyébként is dúl a szerelem, rózsaszín felhő, szeretnénk felavatni az ágyat. Ismerősöktől azt a tanácsot kaptuk, hogy ha jó szobát szeretnénk, akkor tegyünk némi tibicsokiravalót az útlevélbe, és minden sima ügy lesz majd. Annak rendje és módja szerint bele is csuszantottam egy 20ojróst a zútlevélbe, még mosolyogtam is a zord recepciósra, és mondtam neki, hogy just married, erre szinte felakadtak a szemei, és morcosan tette tovább a dolgát. Mint mondtam, rózsaszínfelhő, meg volt már bennem leszarom szuszpenzió is, megcéloztuk a szobát. A skac, aki felvitte a csomagokat, elég gyorsan bebaszta a szobába a cuccainkat, már az ajtóban várt üres kézzel, mikor odaértünk. A kezébe tettem egy egydolcsist, amit láthatóan keveselt, majd duzzogva elviharzott. Megvallom ez meghökkentett, de ugye itt jön képbe ismét a józsaszíny felhő, felkaptam friss feleségem, és általvittem ama bizonyos küszöbön.
Na itt jött a feketeleves, de rögtön kondérral. Két külön ággyal néztünk farkasszemet, a csomagjaink lebaszva a szoba közepére, de szó szerint, és mit mondjak, nem volt egy nagy tisztaság a "lakosztályban". Gyorsan megtanácskoztuk, hogy akkor recepciológiára le, másik szobát kérünk, vagy csináljanak valamit, mert ez így nagyon nem eus. Le is robogtam, és nemtetszésemnek adtam halk hangot, de igazán ideges ekkor még nem voltam, nem vagyok egy hirtelen ember, és még tartott a rózsaszínfelhő, szóval értitek na. A csóka méla unottsággal hallgatta végig a problémámat, egyenesen sütött róla, hogy szarik az egészre. Mikor megemlítettem a húsz ojrót, akkor megvonta a vállát, és közölte, hogy ő nem ígért semmit. Arra jutottunk nagy nehezen, hogy mivel másik szobát at the moment nem tud adni, összetolják nekünk az ágyakat. Tökmindegy alapon belementem, fel is jött a csomagjainkat szobaközepérehányó pajtás, és összekínlódta az ágyakat. Mivel emlékeztem, milyen pofát vágott az egydollárosra, kapott 3 dollárt, annyim volt hirtelen apróban. Hála s köszönet jeleként véletlen jól bebaszta az ajtót. Mit mondjak, teljesen el voltunk képedve, azt mondanom sem kell, hogy feleségem hangulata ezután már a nullához kovergált.
Azért a nászéjszaka az nászéjszaka, lassan feloldódott a hangulat ismét, és tettük is keresztényi kötelességünket. Mikor hangosan megroppant alattunk az ágy, már csak nevetni tudtunk, ez már nem tudott kiborítani. Namost az hozzátartozik a történethez, hogy az én drágaszágom nem a leghalkabb fajtából való ha ágyba kerülünk (nem, itt nem a horkolási szokásaira gondolok), de azért nem is egy sikítva üvöltő nőstényorángután. Hogy ez miért lényeges? Meglepetésünkre úgy hajnali egy körül erőteljesen verni kezdte az ajtót egy - akkor még - ismeretlen. Az ajtót kinyitva, egy erős alkoholos befolyásoltság alatt álló díszruszki állt a maga széjjeltetovált valójában, és valami érthetetlen hablatyot tolt az arcomba. Mikor mondtam, hogy nyet speak paruszki, akkor elővette teljes angoltudását, és beleüvöltött az arcomba, hogy idézem:"shat ap bitcs" és eltűnt az ajtóból. Azt hiszem azt mondanom sem kell, hogy a nászéjszakánk ezzel véget is ért...
Másnap, és harmadnap az üvöltözős szomszéd visszaadta a kölcsönt, úgy dajdajoztak a szomszédunkban, hogy képtelenség volt tőlük aludni, de hál istennek negyednap sikerült szereznünk egy másik szobát egy másik szobafiú, és némi euró segédletével, ráadásul szebb kilátással, stb.
Innentől jól telt a nyaralásunk, eltekintve a személyzet nagyobbik, mocskosul deutálomaturistákat felétől, meg a rengeteg, hangos orosztól, akik lépten nyomon felbukkantak, de akkor már sikerült nem odafigyelnünk rájuk, repkedtünk az egyptair-es rózsaszínfelhőn, és jól éreztük magunkat, a nászéjszakát pedig duplán is bepótoltuk. A kaja szar volt, az igaz, sőt egyhangú is, de mivel a menyasszonytáncnál sok dollár és euró került a vödörbe, nem volt probléma máshol ennünk. A programok is csodásak voltak, Giftun szigetet, és a snorizást mindenkinek ajánlom, Kairó meg ugye alap, sajnos Luxorba nem jutottunk el.
Azért persze nincs teljes hepiend, magyarok vagyunk, vagy mi. Utolsó előtti nap sikerült az étteremben az asztalon hagynom a mobilom, ami azért barátok közt is jó hetvenezer forintot képviselt akkor. Mindössze némi gyümölcsért mentem a pulthoz, asszonykám pedig épp a mellékes helyiségben időzött. Mikor mentem vissza az asztalhoz, még láttam elsuhanni egy fiatal srácot az asztal mellett, és mivel a telefont nem láttam már az asztalon, megállítottam. Nem találjátok ki: orosz volt, és nem akaródzott neki az angol nyelv művelése, már ami a velem folytatott beszélgetését illeti. Szerencsémre megérkezett időközben a barátnőm, és gyorsan megkértem, hogy ugyan de csörgessen már meg. A telefonom a srácnál csörgött természetesen, kevés híja volt, hogy megüssem. Persze akkor már ment némi angol is neki, bocsánatot persze nem kért, de mivel megjött az apja, csúnyán nézett ki, nagydarab volt, én meg a pehelysúlyban elvéreznék, meg egyébként sem szeressük a patáliát, szélnek eredhetett.
Mindent összevetve azért jó kis nászút volt, Egyiptom csodálatos, de ezt a szállót nem ajánlanám senkinek sem az öt csillag röhej, maximum ha vörös csillagban mérjük, akkor van meg. Az oroszokkal pedig eddig nem volt semmi bajom...de csak eddig.
Nem sértődöm meg, ha megjelenteted a levelem a blogon, és bocs ha rövid voltam :) Üdv:
Jimmy
Hát mit mondjak ezek után? ha valaki az én nászéjszakámba ordibálna bele, azt áthúznám egy teve emésztőrendszerén kétszer, oda-vissza, ez a minimum. A lopásért meg régen talán még kézlevágás járt egyiptomban, talán fel kellene frissíteni ezt a szép hagyományt. Az oroszokról pedig egy nóta jutott az eszembe....hogy is volt a refrén? Bahahahaszd meg Szása a jó kuhurvanyádat, hozd vissza a kombináltfogót...
