Mocskos egy időjárásra ébredtünk, ráadásul korán. Vidéken megszokott dolog, hogy az ember minden nap, de legalábbis hétvégén arra kel fel, hogy még az első kukorékolás előtt valaki flex-szel ébreszti a kakast, meg a többi környken lakót, de azért a 3. kerület szívében ez elég extrémnek számít. Nem is értem, hogy Bunyós Pisti, Postás Józsi és a többi csuhajhuszár mellett még hogy nem jelent meg Flexes Fecó nagylemeze a Lakodalom kiadó gondozásában...
Szó mi szó, a felkelés ezúttal leginkább parasztfelkelésnek volna nevezhető, de sebaj, ez nem b@sz oda azért a napunknak. Az már inkább, hogy a kávé elfogyott, így az ébredés flexen túli fázisán egy adag felár nélküli Kerozin segít át (gyk: ez egy energiaitalnak csúfolt koffeinbomba).
Timi a flexre ütemesen kattogó mosógépünk szonátájával válaszol, előkészítve a ruhatár bőröndből kimaradt tagjait a transzferre. Tegnap kaptunk a kommentekben egy infót, miszerint már a bőröndfóliázás sem szent vagy a magyar, vagy az egyiptomi reptéri személyzetnek, így a lényegesebb technikai sztaff kézipoggyászként utazik majd velünk. Kényelmetlen lesz, de ins'allah, köszi az infot, bár először hallok ilyesmiről.
Délben kaptunk egy telefont, miszerint mégis kénytelenek leszünk taxival megközelíteni a repülőteret, ami az ithoni taxitarifák mellett nem számít túl örvendetes hírnek, saját kocsival még akkor sem mennénk, ha lenne(too much parking fee at the airport you know), de mind én, mind pedig Timi olyan messze állunk a jogsitól, mint Kheopsz piramisa a szabadság téri zavargásoktól. Egy szó mint száz, nekiálltunk kinézni a megfelelő taxitársaságot. Mit mondjak, tél óta jelentős változáson mentek át a tarifák, meg is döbbentünk rendesen. Tud valaki olyan céget, aki 4000 alatt szállít Óbudáról? :D Januári római utunknál még 2500 magyar forintból kint volt az út (JoshiBharat Taxi), most meg bahh...
Timivel úgy döntöttünk, hogy az utazásig csak jó magyar kajákkal tömjük az arcunkat, így esett a választás a tojásos nokedlire és némi cigánypecsenyére. Ezzel pár órára ki is ütöttük magunkat tisztességesen, aztán meg jól úgy maradtunk. További készülődés helyett tehát inkább megnéztük a Nemzet Aranya 2. epizódját, ami várakozásaimmal egész nézhető volt, majd másodszorra a Felpörögve c. eposzt, amely - bár a poénját már tudtam - roppant szórakoztató volt.
Folytatása következik...
