Sokan vannak, akiktől hallottam, hogy nem nagyon tanultak meg alkudni. Egyiptomi látogatásunk során pedig ez tulajdonképpen kötelező, hacsak nem Krőzus a vezetéknevünk. A legjobban talán úgy fogalmazható meg a dolog, hogy pofátlanul alkudni kell, hiszen az utcai árusok, taxisok is pofátlanul magas árakat fognak mondani arra számítván, hogy keményen alkuszunk majd. Igenám, de hogyan alkudjunk?

Azt még nagyon fontos leszögezni, hogy mielőtt taxiba szállunk, MINDENKÉPP előre alkudjunk meg az árban, egyébiránt horror összegért visznek majd el a célállomásra, és ott már nincs visszalépés.

Pár fontos előkészület bazározás előtt:

• a szálloda karszalagját fedjük el valamivel, hogy ne tudja az árus, milyen kategóriás szállóban is lakunk, ezáltal perfektül belőve anyagi helyzetünket (higgyétek el, van benne gyakorlatuk)
• ne vigyünk magunkkal túl sok pénzt, és ha lehet amit viszünk, azt is bontsuk kisebb pakkokra, nem jó, ha egyben sok pénzt látnak az embernél
• ha van valami amit biztosan szeretnénk megvásárolni, úgy döntsük el jó előre, mennyi a maximum, amit kiadnánk érte
• lehetőleg egyeztessünk előre azzal, akivel vásárolni megyünk (javasolt társasággal menni a bazárba), hogy nyaggasson minket, hogy induljunk tovább, és ismételgesse minden alku-fázisnál a "too expensive" kifejezést.
• menjünk el egy fixáras boltba, nézzünk körül alaposan, és már ott nézzük meg miket vásárolnánk, annál az árnál 10-20%kal olcsóbb árat érdemes kiverekedni magunknak a bazárban

Az üzletekbe többször próbálnak majd becsalogatni azzal, hogy adnak ajándékot, ennek ne dőljünk be, egyiptomban szinte még a mosoly sincs ingyen, de legalább olcsó :) Ha bemegyünk az üzletbe, feltétlen dícsérjük meg a boltot, ezzel kivívjuk az eladó szimpátiáját, ami azért nem hátrányos dolog. Előfordulhat, hogy még egy frissítőre is meghívnak bennünket, de ezt csak akkor érdemes elfogadni, ha valamit vásárolunk is az adott üzletben.

Elsőként szögezzük le, amikor megmondják valaminek az árát, alapjáraton a tényleges érték két-, háromszorosát kapjuk majd az arcunkba. Mikor megtudjuk az árat, látványosan szédüljünk meg, vagy egyszerűen képedjünk el, lehetőleg színpadiasan az ár magas voltán. Utána mondjuk nyugodtan az ár felét, egyharmadát, vagy akáőr még kevesebbet is, de mindenképpen kevesebbet, mint amilyen árat a fixáras boltokban találhattunk. Indításnak mondhatjuk az egytizedét is, de akkor azt feltétlen úgy, hogy annyi van nálunk. Ettől az árus valószínűleg eldobja magát, imádkozni kezd, és egyéb színpadias cselekedetekre ragadtatja magát, de ha nem ő hagy minket faképnél, amint továbbindulunk, egyből tárgyalóképesebbé válik majd. (van rá precedens, hogy az 500LE indítóárból az alku végére 110LE-re csökkent az ár, emiatt javaslom a fixáras üzletekben való tájékozódást) Azon ne lepődjünk meg, ha csak kevesenként enged az árból, (mi is csak apránként emeljük az ajánlatunkat) helyette különféle, legtöbbször teljesen felesleges portékákat csap a vásárolandó áru mellé. Ezeket a legegyszerűbben úgy háríthatjuk el, ha közöljük, hogy olyat (vagy még szebbet) már vettünk előző nap, és köszönjük, de nem kérjük.

Azt, hogy az áru ténylegesen tetszik, ne mutassuk, alku közben, akármennyire is dícséri a portékáját az eladó, nézegessük, vizsgálgassuk elégedetlen arckifejezéssel, és lehetőleg többször tegyük is le. Ha leteszi az ember, szinte azonnal visszadják a kezébe, némi árcsökkentés mellett. Amennyiben valamire kifejezett szükségünk van, azt végképp ne mutassuk. Ha pl lehűlt az idő, és fázik az ember, szeretne valami ruhaneműt, véletlenülk se fogat vacogtatva próbáljon alkudni, mert azért a bazárosok sem hülyék, ha tudják, hogy mindenképp megveszed az árut, akkor fikarcnyit sem, vagy csak alig enged majd az árból.

Amikor már végképp nem közelítenek egymás felé az árajánlatok, érdemes jelezni a partnernek, aki jelezheti, hogy 10%kal olcsobban is ajanlottak mar ugyanazt a portékát. Ha azt megajánlja az eladó, azt már fogadjuk el.

Pár tipp, amit még érdemes megfogadni:

• Váltsunk egyiptomi fontot, úgy finomabban alkudhatunk, mint ha dollár vagy euró van nálunk (euróból fémpénzt nem tudnak beváltani, azt ne vigyünk egyáltalán)
• Mindig nézzük meg alaposan a visszajárót. Mivel egyiptomban csak papírpénz van, hajlamosak a visszajáró font helyett ugyanannyi piasztert visszaadni
• A fontot nevezzük Gininek, és ha kérdezik hanyadszor járunk egyiptomban, nyugodtan füllentsük, hogy negyedszer. Így is hülyének néznek majd, de kevésbé
• Tanuljuk meg az arab számokat, de ha az nem megy, az angol számokat feltétlenül!
• Tanuljuk meg a gyors átszámítást forintra. A legkönnyebb, ha 30-as szorzót használunk.
• Semmiképp se az első nap vásároljuk be a szuveníreket
• ha a portékán szerepel a Made in china felirat alul (piramisok, hűtőmágnesek), akkor nyugodtan a józsefvárosi kínai piac alatti árral számoljunk
• Kirándulásokon (Kairó, Luxor, etc) ne vegyünk szuvenírt, azt olcsóbban kapjuk meg a szálláshelyünknél
• Ha azt mondják valamire, hogy régiség, azért annyi, akkor szóljunk, hogy kérünk egy olcsóbb, nem antik darabot. Az eredetiség ellenőrzésére egyébként sincs nagyon lehetőségünk.
• Ha nagyon erőszakos az eladó, emlegessük a rendőrséget, tuti békénhagy abban a pillanatban. Sajnos néha muszáj - bármennyire nem szeretnénk - agresszívebben reagálni.

Azért azt tartsuk észben, hogy bármennyit alkuszunk is, arabbal olyan üzletet szinte lehetetlen csinálni, amelyikben ő ténylegesen rosszul járna. Alkudjunk úgy, hogy mi, vevők és az eladó is elégedett legyen az üzlet végeztével.

Árak tekintetében a Sharm El Sheikhi és Kairói bazárok árai a magasabbak, Hurghada árai általánosságban szolidabbak, bár nem sokkal.

Ha valakinek még akadnak hasznos tippjei, érdekes tapasztalatai, szívesen látom őket a kommentekben.