Na ez az a cikk, ami miatt sokan megköveznek majd, mondván, más a tapasztalatuk. 3 évig dolgoztam egyiptomi arabokkal, ezen tapasztalatom, és kinti élményeim alapján állítottam össze ezt a posztot, de elfogadom, ha valaki másféle tapasztalatokkal tért haza :)
Sok fejfájást és konfliktust kerülhetünk el, ha tisztában vagyunk az arab világ lakóinak habitusával, gesztusaival, lévén a legtöbb kalamajka a paraszt turista tájékozatlanságából kulturális különbségekből adódik. Talán a legszemléletesebb módja a leírásnak, ha bemutatom nektek Ahmedet, a halott terroristát az egyszerű Sharm El Sheiki árust, amint épp összetalálkozik Józsival, a magyar őstermelővel, és Bözsivel, a feleségével. Előre elnézést kérek minden Ahmedtől, Józsitól és Bözsitől, akinek nem inge, az is megveheti cheap, valamint gúdbrájsz összegért ;)
Józsi és Bözsi egymástól két lépés távolságra halad a bazárban, mikoris Bözsi szeme megakad egy csinos ruhán. Ahmed, az árus, látván az érdeklődést, egyből ott terem, nagyjából 10 cm távolságra hősnőnktől. Az araboknál a személyes szféra jóval kisebb, mint nálunk, így Ahmed nem is sejti, hogy Böske, és pláne párja, József ezt személyes támadásnak, de legalábbis kényelmetlen helyzetnek ítéli. József szíve szerint már ütésre is emelné kezét a közvetlen a felesége arcába magyarázó Ahmedre, de a megivott 8 jófajta egyiptomi sör már enyhítette ösztöneit. Ennek ellenére védekezőn felesége oldalára áll, amit Ahmed széles mosoly kíséretében nyugtáz.
Ahmed, mint az átlag egyiptomi ember, kíváncsi természet, így kérdések egész özönét zúdítja a turistákra (honnanjöttél,hogyhívnak,mitjelentaneved), sőt nem átallja kezével érinteni az egyre felbőszültebb turistákat, és teljes értetlenséggel áll a szembejövő agresszív hullámok kereszttüzében, hiszen ő csak egy teára invitálta beljebb a nagyérdeműt, hogy információkhoz juthasson, és persze talán egy jó üzlethez is.
Mikor hőseink ráébrednek a szándékra, és elfogadják az invitálást, újabb, nehezen érthető kérdésekkel találják szemben magukat, s mivel esetenként magukat a kérdéseket is nehéz megérteni, főleg gyermeki egyszerűségük miatt, így a válaszaik is egyre türelmetlenebbek, csapdát is sejteni vélnek a nagy kérdezősködés mögött, hiába, 15 év a józsefvárosban alaposan kikezdheti az emberek idegeit, és bizalmát. Amikor ajándékkal kedveskedik nekik Ahmed barátunk, kicsit feloldódnak, belekóstolnak még ahmed féltve őrzött shishájába is, miután meggyőződtek róla, hogy nem tartalmaz semmilyen drogot, és Ahmed nem a 130 kilogramm nettó vágósúlyú Bözsit akarja eladni a piacon sutyiban. Meglepődnek azonban, mikor Ahmed az ajándékért vár is valamit. Józsi rögtön felismeri acsalást, és visszaadja az ajándékot, amellyel alaposan megsérti Ahmedet, nem tudja, hogy nem feltétlen kellett volna pénzt adnia (igaz a turistánál általában más nincs), az ajándékot ugyanis ajándékkal szokás viszonozni, visszaadni egy elfogadott ajándékot azonban nem illendő.
Józsink azonban (a söröknek köszönhetően is) teljes defenzív hadműveletbe kezd, és kirángatja nejét az üzletből, és Ahmedet meg sem hallgatva gyorsan eltűnik az utca forgatagában, azzal a jó érzéssel, hogy húúúúú, ezt megúsztuk. Ahmed pedig csak áll, és nem érti, mivel sértette meg ezeket az embereket, de idővel már ügyet sem vet rájuk, tudja, hogy megint kifogott egy olyan igazi, bunkó turistát.
No ez egy meglehetősen sarkított példa volt, valamint különbséget kell tennünk az árusok, a taxisok, a hotelszemélyzet, valamint a gyerekek, és egyéb egyiptomi lakosok közt. Egyes emberek szintén különbözhetnek, van aki tanult a turisták jellegzetes viselkedéséből, és jól alkalmazkodik hozzájuk, van aki nem, vagy csak nem érdekli. Amit azért summáznék az egészből, mert nagyjából általánosítható (pfuj, mocskos sztereotípiák :):
Egyiptomi barátaink jóval közelebbről kommunikálnak velünk, mint ahogy azt itthon megszokhattuk, beszédük hangerejét is hajlamosak brutálisan megnövelni, de ez nem jelent támadást, ők egyszerűen ilyenek, és eszméletlenül barátságosak (amíg mi is azok vagyunk velük, sőt tovább is). Azon se lepődjünk meg, ha bármilyen módon fizikai kontaktust létesítenek velünk, ez is elég általános jelenség, ne fogjuk fel terrorcselekményként. Egyiptomban az emberek kívácsibbak, és sokkal közvetlenebbek nálunk. Probléma csak akkor van, ha hangos csevej esetén mi rájuk mosolygunk, és nem mosolyognak vissza. Azt hívják konfliktusnak, de vegyük komolyan, hogy egy mosollyal sokminden jóra fordítható. Végszükség esetére pedig ott a herripotteres varázsszó: turisztpolisz!
