Újabb mocskosul hosszú posztnak nézek elébe, de ezt nem lehet röviden ismertetni....csodálom is az utazási rablókat irodákat, hogy ők két mondatban összefoglalják... Egyiptomba menni, és nem megnézni Kairót olyan, mint a félszemű ember térlátása: hagy némi kívánnivalót maga után. A piramisoknak, a szfinxnek, és a világhíres Egyiptomi Régészeti Múzeumnak helyet adó főváros a lehető legtöményebb élményt nyújtja az odalátogatóknak. Egyiptom bármely üdülőhelyéről eljuthatunk Kairóba busszal, vagy repülővel, de csilliárdosok mehetnek taxival, kalandvágyó időmilliomosok pedig akár teveháton is. Vannak azonban utak, melyek felépítése alapból tartalmazza Kairót, igaz ezek az utak lényegesen drágábbak, viszont látszatra sok időt spórolunk, valamint kényelmi szempontból sem elhanyagolhatóak, ezekben az esetekben a Budapest-Kairó-kihovamegy, kihovamegy-Kairó-Budapest a repülős etap. Azt muszáj leszögeznem, hogy az egynapos Kairó annyit ér, mint a Független Kisgazdapárt szavazótábora előrehozott választáskor. Ha Kairó, akkor 2 nap, persze amennyiben anyagi lehetőségeink is megfelelnek a kívánalmaknak.
Amennyiben busszal megyünk, úgy nagyon kora hajnalban, vagy nagyon késő éjjel indulás a busszal, a buszon igény szerint alvás, melyhez nagyon jól jön egy kispárna, vagy felfújható utazópárna, vagy bagoly típusú embereknek marad a sötétben nézelődés. A buszok minden esetben egy nagyobb buszkaravánhoz csatlakoznak, melyet fegyveresek kísérnek, elkerülendő az esetlegesen fel-nem-merülő terrortámadásokat. Ilyenek nem következnek be, de azért nem próbálnám ki a dolgot a fegyveres kíséret nélkül, de ezt tudjuk be az én saját paranoid alkatomnak :)
Az első állomást rendszerint, akárcsak a mi esetünkben is, a gizeh-i piramisok jeletik. Itt némi nézelődés, fotózgatás-videózgatásra, és egy kiadós cigiszünetre (igen, szívom a polóniumot, mint az állat) van időnk, aki szeretne, az bemehet az egyik piramis sírkamrájába is, ám itt limitált a látogatók száma, így ha későn érkezünk, akkor ez az élmény kimarad. Kosárlabdázók erőteljes lumbágós fájdalmakkal jönnek majd ki a Kheopsz piramisból is, a folyosó ugyanis nem túlságosan magas, ezzel szemben cirka 130 cm magas némely részeken, klausztrofóbiásoknak végképp nem ajánlom. Ezzel együtt egész egyiptomnak ez a legindianadzsónszosabb része, a kihagyása életfogytig tartó sajnálkozással büntetendő. A folyosó végén találkozunk egy nem túl tágas, ezzel szemben kicsi sírkarával, ami magában nem nagy cucc, de elmondhatjuk magunkról, hogy bementünk egy piramisba, és nem volt nagy cucc ;) Ez a programrész térítéses, de max 20 giniből megúszható. Sok időnk nem lesz bent, mert jön a botos fekete bácsi, és kihajt minket csúfosan :) A kijutás talán izgalmasabb a befelé vezető útnál is, de ezt nem lövöm le előre, megérzitek majd :) Jaigen, odabent meg ne próbáljon fotózni a tisztelt nagyérdemű, mert ahogy megboldogult nagyapám mondaná: "jön a rézfaszú bagoly..."
Ha már kijutottunk, marad lehetőségünk fotózni még, hogy legyen mit mutogatni Joli néninek a szomszédnak, azután rendszerint buszra fel, és irány tovább a Khephrén piramishoz. Itt van lehetőség bejutni a Napbárka múzeumba is, de ez fakultatív, és térítéses. 
Azt a 40 ginit megéri, és a Khephrén piramist még utána is marad időnk megnézni, méghozzá bőven, a nagyjából 40 méter hosszú, 6 méter széles bárka pedig, mely elviekben a fáraót hivatott elvinni utsó útjára, fennséges látvány. Ha ezzel végeztünk, a busz elvisz majd olyan pontokra, ahonnan az összes piramis egyszerre fotózható, előtérben velünk ofkorz.
Ebéd előtt a csapat busszal még elzúz a völgytemplomhoz, és a Szfinxhez. Az, hogy a Szfinx elkordonozott közelébe bejuthassunk, már a találékonyságunkon múlik. Egyenruhások őrzik, de némi baksis ellenében rendszerint beengednek, ha nincsenek a közelben, akkor viszont tuti jön valami nem-egyenruhás, aki kéri a jegyünket. Nézzünk rá bután, ingassuk a fejünket, ha pedig szívózik velünk, akkor a turisztpolisz varázsszó segít. Egyébként pedig fotózzunk és videózzunk, amennyit lehet, ha ezt elmulasztjuk, nem lesz mit nézni itthon...
Ezután ebéd, irodától függő helyen, hallottam már olyat, hogy egy kecskeól jellegű istállóban volt a kaja, csordultig simogatható kisállattal, meg nagyállattal. Jobb esetben egy egyiptomi mértékben luxushajóra visznek, így a Níluson fogyaszthatjuk el fejedelmi étkünket. Persze a kaja mindenhol svédasztalos. E helyütt kérném meg olvasóimat (akinek nem tevéje, ne vigye magával), hogy lehetőség szerint ne kövessük a balkáni magatartást, hogy 20embernyi kaját halmozunk a tányérunkra úgy, hogy a tizedét sem esszük meg. Ez ultragáz, és sajnos sok magyartól is látni. Az italokért legtöbb esetben fizetni kell, szóval nem problem ha van nálunk némi kp.
Még ebéd előtt, de általában az után következik a parfüméria, ahol kellőképp drágán kapjuk meg az ezeregyéjszaka illatait, javasolt inkább majd a szálláshely környékén vásárolni magunkra illatot, ezeken a helyeken ugyanis az irodák kapják a parfüm árának közel felét, az iroda meg ugye szarjon sünt, de sugárban, csakúgy.
Ezután rendszerint a hírös régészeti múzeum látogatására kerül a sor, amit tunnyi érdemes, hogy kezdünk az emeletren, mert alul nagyjából csak ilyen domborműves (egyébként szép) hieroglif cuccokat láthatunk, a dolgok színe-java azonban fent van. A múmiák terme külön 3000 Ft-os belépővel mérhető, és...hát...a többihez képest szar, meg amúgy sem marad rá időnk. Csak érzékeltetném, a múzeum földszintjén 42, az emeleten 47 terem várja, hogy megtekintsük, erre azért kevés az az 1-2 óra, de csúfosan. További tudnivaló, hogy a kamerákat a bejáratnál le kell adni, amikor jövünk ki, visszakapjuk biléta ellenében. A képalkotási tilalmat vegyük komolyan, mert komoly is, meg mert a magyar az nem suttyó, ugyebár. Ha mégis, akkor grrr, miegymás.
Na ide megpróbáltam bezúzni a virtuális sétát, vagy sikerül, vagy nem alapon, de a vagy nem jött össze, mivel panorámafotók ide, vagy oda, a múzeum weblapja sem fiatalabb a benne található kincseknél. Íme hát a linkek, remélem így már működésre bírhatja bárki a panorámafotókat, melyek NÉHÁNY termet bemutatnak a múzeumból: földszint 1, földszint 2, földszint 3, emelet 1, emelet 2.
Múzeumlátogatás után egynaposoknak még papiruszműhely, esetleg a kairói bazár jöhet még szóba programként, egyébiránt gohome. Akik maradnak, azok bejelentkezhetnek a szállóba, aztán szabadfoglalkozás ízlés szerint. A taxi Kairóban sem drága, szóval ne féljünk használni, de persze csak társasággal.
A másnapon - mert jó esetben lesz az is :) - egy light reggeli után irány Szakkara, a méltán híres Dzsószer lépcsős piramis otthona. Egyes programfelépítéseknél tudtommal sikeresen belesűrítik ezt is az egynapos programba, nem is szeretném elképzelni azt a rohanást, amit ez eredményezhet. Itt is nyílik alkalmunk fotózásra, majd tovatűnünk zabbantani, ismét svédasztalos kivitelben. Ezekután látogatást tehetünk a Citadellába, ahol garantáltan leesik az állunk, innen ugyanis teljes valójába elénk tárul, milyen hatalmas város is Kairó. Itt megtekinthetjük még Mohamed Ali (nem összekeverni a boxolóval) alabástrom mecsetjét, ami szép, de a kimerítő második napon ezt már sokan kihagyják.
Mindezek után, akinek még futja az erejéből, meglátogatható egy ékszerészet, ami a lehúzás újabb iskolapéldája, majd pedig tehet még egy gyors sétát a Khan El-Khalili bazár forgatagában (alkudjatok ezerrel!), majd már suhanhatunk is vissza a jól megérdemelt üdülőhelyünkre légyen is az bárhol Egyiptomban. Ha jófajta az All Incluzívunk, és van még erőnk az út után, kajolhatunk még egy jót mielőtt elnyom bennünket az álom.
Másnapra mindenkinek aktív tengerparti üdülést javasolok, Kairót ki kell pihenni, eszméletlenül tömény élményzuhatag, idő kell a feldolgozásához.
Legközelebb a Luxori túra ismertetőjével jelentkezem, addigis písz :) Ja és ne felejtsük, programszervező irodától függően a fent leírt program jelentősen eltérhet, fizetés előtt érdeklődjünk.
